Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

Idén jártam először Pécsett az ókeresztyén sírkamráknál. Ez, a ma múzeumként működő hely az ókori Pécs azon részét mutatja be, ahová a város ókeresztyén lakói temetkeztek. Különféle, egyszerűbb és díszesebb sírokat láthatunk itt, amelyeken keresztül bepillantást nyerhetünk egy 4. századi keresztyén közösség mindennapjaiba. Ami számomra a legmeglepőbb volt, az a sírok és sírkamrák festése és kinézete. Mai temetőinkben megszoktuk, hogy a sírok szinte mind a szürke-fekete színek valamely árnyalatában állnak komoran. Az ókeresztyén sírkamrák belső terei ezzel ellentétben
vidám, élénk színekkel vannak festve, és legkevésbé sem árasztanak magukból szomorkás hangulatot. Lehet, hogy az akkori keresztyének máshogy tekintettek a halálra, mint mi?

E számunkban a halál nehéz témáját állítottuk középpontba. Az ehhez kapcslódó bibliai tanítást többnyire ismerjük: a halál ugyan ellenség (1Kor 15,26), de olyan ellenség, amelyet már Krisztus legyőzött, és megfosztott halálos mérgétől (1Kor 15,55). Sőt, a keresztyének számára a halál egyet jelent az óemberünk hátrahagyásával, a Krisztussal való találkozással és a Vele való véget nem érő boldog együttléttel. Keresztyénekként tudjuk ezt, mégis – valljuk be – félünk a haláltól. Akár a saját, akár szeretteink halálától. A haláltól való szorongás közepette pedig keresztyén hitünk igazságai
sokszor annyira keveset jelentenek. Vajon van-e megoldás arra, hogy a halálhoz való viszonyulásunk is Istennek tetszőbb és inkább az ókeresztyénekéhez hasonlóbb legyen?

Hiszem, hogy van. A megoldás pedig az, hogy visszatérünk Isten Igéjéhez, és megvizsgáljuk mit tanít számunkra e nehéz témáról, és alávetjük magunkat annak, amit Isten üzen nekünk. Ha kell, küzdünk a szorongásunkkal, Krisztusunkhoz kiáltunk segítségért, és nem felejtjük el azokat a biztos támpontokat, amelyeket Isten Igéjében nekünk ad.

Jelen számunk első cikke Ábrahám és Dávid példája alapján vizsgálja meg a keresztyén ember viszonyulását a halálhoz és a gyászhoz. A következő írás a mennyről szól, mely tanítás nélkül nem gondolkozhatunk helyesen a halálról sem. Majd a puritánok nézőpontjából tekinthetünk a halálra, ezt pedig két testvérünk bizonyságtétele követi, amelyek Istennek adják a dicsőséget, amiért még a legnehezebb időkben, egy közeli halálesetkor is megmutatja az Ő hűségét és szeretét.

A halálhoz kapcsolódó cikkeket a szokásos rovataink követik. Kívánjuk, hogy minden olvasónk találjon gazdag lelki táplálékot újságunk hasábjain. Áldott olvasást!