Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

2010. októberét írjuk. 493 éve annak, hogy Luther kiszegezte híres 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, és mindössze egy év telt el azóta, hogy Kálvin születésének 500. évfordulójáról nagy rendezvények és ünnepségek között megemlékezett a magát reformátusnak valló keresztyénség. A fő kérdés azonban természetesen nem az, hogy milyen (kerek) évfordulóval emlékezhetünk a reformációra vagy az egyháztörténelem más nagy eseményeire. A fő kérdés az, hogy mi vajon milyen „viszonyban” állunk azokkal az igazságokkal, amelyek ezeket az eseményeket előidézték.

Aggeus próféta szavai jutnak eszembe: „Ezt mondja a Seregek Ura: gondoljátok meg jól a ti utaitokat!” (Agg 1,5.7) Ez a reformáció üzenete. Egyre nagyobb elmélyedés abban, amit Isten vár el tőlünk – nemcsak elméletben, hanem leginkább a gyakorlatban. Egyre mélyebb felismerése annak, hogy milyen messze eltér(t) a mi életünk útja Isten útjától. Egyre hálásabb szív, amiért Isten Jézus Krisztusban mégis megoldást kínál bűneinkre, görbe útjaink kiegyenesítésére – és a hálából fakadóan egyre engedelmesebb élet. Vajon a fenti értelemben reformátusok vagyunk-e a hétköznapokban?

Reméljük, hogy mostani számunk cikkei segítenek a hétköznapi reformáció megélésében. Az első, rövidebb írásokon keresztül Kálvin tanít minket a Biblia alapján a keresztyén élet fontos területeiről: a lelki életről, az evangéliumról, a Szentlélekről és Isten dicsőségéről. Ezt követik szokásos rovataink, amelyeket szintén szemlélhetünk „reformátori” nézőpontból. Hiszen legyen szó a panaszkodásról, az egyedülállóságról vagy az időkezelésről, mindegyik cikk felszólít az utaink „meggondolására” és Isten szerint való helyesbítésére.

Természetesen mindeközben a célt se felejtsük szem elől. Életünket azért kell megreformálnunk, hogy Istennel egyre mélyebb kapcsolatban élhessünk, és így egyre jobban gyönyörködjünk abban az Úrban, aki kivont minket a pusztulás gödréből, megtisztított minket bűneink mocskától, és a Krisztus által kapott szépségében és feddhetetlenségében állított az Ő színe elé.